Immáron második alkalommal vettük utunkat Szolnok irányába, hogy a szombati missziós napon a család témakörében szolgálhassuk. Érkezésünket, azonban egy nappal korábbra terveztük, vagyis péntek estére, hogy kicsiny szolgáló csapatunk előre megbeszélje a tervezetteket, valamint jobban rá tudjunk hangolódni a közös szolgálatra. Nagyszerű volt megtapasztalni már az érkezéskor Isten gondviselését, mert voltunk páran, akik messzebbről jöttünk, és a munka miatt később tudtunk elindulni, mégis épségben és időben megérkeztünk. A programterven végighaladva, imaközösséggel lezárva, tértünk nyugovóra.

REFISZ, mi is az? Nálunk már ismerik. Fiatalos lendület, szenvedélyes énekek, üdítően pezsdítő játékok, mindenkit érintő fontos témák, és persze a mérték, amely mentén haladunk: Isten Igéje. Ez mind – mind benne van. Egy zsibongó délelőtt 8-10 ifjú titán, ifjúsági lelkészek gardírozása, majd 50 fiatal, játék, móka, kacagás, komoly pillanatok, életre szóló élmények. És mindennek a lüktető szíve, amely mozdít, indít és sarkall: az Isteni bölcsesség, Jézus szeretete.

Mikor a kiszállás szervezése indult, derűsen, és igazi lelkesedéssel vártam a napot. Viszont Isten humora mindig a váratlan helyzetekben nyilvánul meg. A tavasz megérkezése mintha valahogy késett volna. Így egy nappal a kiszállás előtt vált számunkra is világossá, hogy Isten csodája nélkül, minden elvész. A szolgáló lelkipásztor, valamint csapatunk két tagja a hó fogságában rekedt, áram és telefon nélkül, de mi – Nyíregyházától délre – sem voltunk biztosak benne, el tudunk-e indulni. Viszont, mint az életben általában mindig, Isten terve jóra fordította a rosszat.

Beszámoló és képek a noszvaji missziós útról

- beszámoló: http://www.tirek.hu/hir/mutat/35615/

- képgaléria: http://www.tirek.hu/galeria/mutat/13981/?hir=35615