REFISZ

reformatus

márc.22

lelki gondozás netes Sok szövegs

16326461 1338665102871266 1932286808 o

SFbBox by psd to wordpress

banner végleges

Engedni önmagunkból

    Verőfényes napsütés fogadott minket a Kecskemét melletti Emmaus Ház udvarán, mikor péntek kora délután begurultunk kisbuszunkkal, hogy előkészítsük e szent terepet, hiszen nem emberi okoskodás végett vonultunk ki egy hétvége erejéig a külvilágtól egy kicsit távolra. A csönd, a csupasz akácfák, a természet valahogy azt sugallta, hogy Isten közel enged minket magához, Őt kerestük, mikor párkapcsolatról, férfiről és nőről szerettünk volna többet tudni, mit jelent Isten szerint szeretni a másikat, helyesen értékelni önmagunkat, egymást.
Emmaus 2015 REFISZ 055

    A Református Fiatalok Szövetsége mindig is olyan fiatalos témákat választott az alkalmakra, amelyeket a világ is ismer és megvan a maga lelkileg sokszor megdöbbentően sötét válasza, azonban a fiatalokban is ott van az az űr, amit csak Isten tölthet be – ezt az űrt most a párkapcsolat, mint főtéma formálta. A hétvégén 110 fiatal került közelebb Istenhez, a témához, megértve azt, hogy közösségben kell élnünk, szeretve és tisztelve egymást.
Lassan megtelik a ház, valaki az alagsorba, valaki az emeletre kerül, közös találkozó helyünk a konferenciaterem, ahol kicsit fáradt, de várakozást sugárzó tekintetek néznek. Egyesek Kárpátaljáról, mások a Dunántúlról is eljöttek, mert valami áldottat, e gonosz világon túlit, mennyeit szeretnének kapni. A főelőadók személyében Fodor Attilát és Fodorné Ablonczy Margit dunamelléki ifjúsági lelkészt vártuk, akik több előadás, áhítat és egyéb szolgálat keretén belül is régóta foglalkoznak párkapcsolattal, a családdal, a fiatalok közötti misszióval. A csoportbeszélgetéseken visszatérő gondolat volt, hogy amíg önmagunkat helyesnek, vagy inkább hibátlannak véljük, addig a környezetünkben élők, a társunk szükségszerűen csak értéktelen lehet. Különösen igaz ez akkor, ha Istenre gondolunk, aki alig várja, hogy segíthessen nekünk, de önigazolásunk nem engedi ezt. Amint megtörténik, hogy önmagamat tökéletlennek, kegyelemre, fejlődésre szorulónak tartom, úgy Isten formálni kezd, egyben esélyt adunk másoknak is, hogy értékessé váljanak a szemünkben. „Ez az, amit nagyon nehéz elfogadnom. Önmagamnak is olyan mércét állítottam fel, aminek senki nem tud megfelelni, még Istennek sem sikerülne" – hallom a folyosón egy kamasztól. Ma nagyon erősen hat a gondolat: a külső körülmények, a kinézet, a tárgyak milyensége tesz minket értékessé és széppé. Abban erősödtünk meg mindannyian, hogy Isten egy olyan belső szépséget adott nekünk, amit nem befolyásol semmilyen szer, ruha, divat, ami megmarad életünk végéig, ez tart fönn házasságokat, kapcsolatokat akár egy életen át.
    Különös tekintetekbe akadtunk, mikor főelőadóink a hétvége központi igéjéről beszéltek, mely a 144. zsoltár 12. verse volt: „Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok." Bár furcsának tűnik a kép, de érezzük: a nők erős támaszként élnek a férfiak mellett, akik akkor tudnak nagyra nőni, és egészségben vállalni a férfiszerepet, ha ebben ez a „faragott oszlop" a segítségükre van. A zsoltáros hasonlata értette meg velünk, hogy az egyedüllét, bár lehet Isten elkészített célja, alapvetően nem elsődleges állapottá kell válnia az életünkben. Hiszen Isten olyan ismeretlen területre hív, melyet meg kell hódítanunk – nem visszaélve a hatalmunkkal, hanem birtokba venni azt a boldogságot, amit a Teremtő készített el nekünk.
    Isten újat készített el a szombati Közgyűlés által is, hiszen Molnár Zoltán elnököt Rácz Gábor, egykori titkárunk, zenészünk váltotta, leköszönt továbbá Veres Péter is, aki a lelkészi tisztséget adta át Pogrányi Károlynak. Maga az elnökség is megújult, külön öröm számunkra, hogy többen teológusok, célként fogalmazódott meg, hogy a lelkészi hivatásra készülők gondolkodásában a fiatalok közötti szolgálatot fontossá tegyük. Öröm volt látnunk, hogy Istennek terve van a közösséggel, új utakat mutatott meg nekünk, amire lépve céltudatosan szólíthatjuk meg fiataljainkat. Vasárnap úrvacsorás istentisztelet keretében hallottuk, az új lelkészünktől, Pogrányi Károlytól, hogy Krisztus mellettünk van lélekben életünk mindennapjaiban, ahogy az emmausi tanítványok életében is megjelent – sok ember ugyanakkor fejjel lehajtva sétál az utcán, élő koporsóként kopogja végig az életét. A párkapcsolat tehát egy lehetőség, egy ajándék Istentől, mely nem mindenkinek adatik meg, az újjászületésre viszont mindenkinek szüksége van. Istennek legyen hála a sok gondolatért, a megújulásért, a közös hétvégünkért!

Somogyi Csabi

eu tabla 141

1 2

eu tabla

nea logo

reflogo

parokia logo

csplogo crop

sdg2

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések